A sportcoaching

A sportolók mentális edzése, mentális állóképességnek, adott esetben megküzdő képességének javítását értjük rajta.

A cél egyértelműen a teljesítmény javítása.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a mérkőzés minimum fele fejben dől el, könnyen belátható, hogy nem elég a fizikai paraméterek fejlesztése, a technika gyakorlása, a sportoló mentális erejét is fejleszteni kell. A pekingi olimpia óta kezd „divattá” válni a versenyzőkkel való ilyetén foglalkozás.

A sportcoaching még új a mai magyar sportpiacon, pedig a fejlett nyugati országokban már régóta vannak az élversenyzők mellett tanácsadó – coach szakemberek.

A sportban, illetve pontosabban az élsportban a tehetséggondozás 10.000 órát vesz igénybe 12-24 éves korig. 12 éves korig kialakul a készségek, képességek jelentős része.

Éves szintre bontva ez körülbelül 800-1000 munkával töltött órát jelent. A mester feladata, olyan pedagógiai folyamatba helyezze el tanítványát, hogy a lehető legmesszebb tudja elvinni őt, őket.

A versenyzőkön kívül ajánlott a coaching, a sport coaching edzőknek, és sportvezetőknek is. segíthet a folyamat a paradigma váltásban, döntési dilemmákban is. Nem feltétlenül kell egykori sportolónak, élsportolónak lenni ahhoz, hogy valaki sport coach legyen, bár a saját esetemben mindenképpen előnyként tartom számon.

Pozitív szakértelem, tudás, tapasztalat, hitelesség, tekintély szükséges. Rendkívül fontos, hogy a sportolóval foglalkozó szakember ismerje a sportolók sajátos nyelvezetét, fontos, hogy közelről lásson határterhelést, versenyhelyzetet, vagy sérülésből való lábadozást.
Ezek azok a paraméterek, amelyek könyvből nem tanulhatók meg.

Személyes élményeim sokfélék. Ahány ember, ahány versenyző, edző, annyi eset. A coaching eszköztárát ismerve, adaptálnom kell a legmegfelelőbb megoldást. A támogatás, a konstruktív együttlét a folyamat elengedhetetlen része. Olykor persze óhatatlan, hogy konfrontálódni kell. De ahogy a motivációnak is vannak szintjei, a konfrontációnak is vannak szintjei. Fontos, hogy a versenyző érezze, nem rá „haragszom”, hanem érte. A folyamat teljes egészében a bizalomra épül.

A folyamatban cél lehet az egészben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, teljesítményének javítása által. Nem tanítás, hanem a tanuláshoz való hozzásegítést jelenti.

A versenyző tipikus belső akadályai lehetnek:

• Kudarctól való félelem
• Önbizalom hiánya
• Kétkedés saját képességeiben

A világ változik, vele változnak a módszerek, eljárások, szinte minden. A magyar sport azonban leragadt a régi poroszos iskolánál (tisztelet a kivételnek).

Ebben a rendszerben a versenyző van a hierarchia legalján, a végrehajtó szinten. Partneri viszonyról szó sem lehet. Az edző a jól megmondó, minden titkok tudója, és ismerője.
Cél lehet egyfajta partneri viszony kialakítására, mikor is a versenyzőnek is lehet véleménye, elgondolása. Természetesen ettől a munkát még el kell végezni. Ez azt jelenti, hogy a versenyzőt a végrehajtó szintről a mellérendelt szintre kell hozni.

---

Egy történet

Ügyfelem, aki választott sportága világbajnokságára készült, erőnléti problémákkal keresett meg. Tíz hét volt még hátra a világbajnokságig. A sportoló erőnléte átlagosnak volt mondható, a nemzetközi mezőnyből nem tűnt ki. Éremesélyesnek mondta magát, mégis a hangjából bizonytalanság áradt, amikor beszélgettünk.

Coachingra, külön mentális felkészítésre ott, akkor nem volt lehetőségünk, nem volt rá külön idő. Megoldásnak látszott, hogy az edzésbe csempésszük bele a coachingot, a mentális képzést is.

Teljesen evidens módon edzés közben mindig csak a döntőről beszéltem, beszélgettem vele, arról a mérkőzésről, aminek a győztesét a későbbiekben világbajnoknak hívják, ami minden sportoló álma, erőfeszítésének célja.

Az oda vezető útról, ellenfelekről nem esett szó. Nagyon jól megtervezett program szerint haladtunk, a versenyző erőnléte, erő állóképessége, fájdalomtűrése rohamosan javult. Extrém terheléseket, olykor határterhelést kapott, szisztematikus rendben.

Szinte mindig elhangzott:

• Mit gondolsz, a döntőbéli ellenfeled is elvégzi ezt a munkát?
• Nem.
• Akkor nem is értem, hogy veszi a bátorságot, hogy megpróbálja elvenni, ami téged illet…

Ilyen és ehhez hasonló kommunikáció zajlott.

Nehézsúlyú magyar versenyzőről beszélünk, aki a súlycsoportjában kicsinek számított. Gyorserő fejlesztés, erő állóképesség fejlesztés volt a munkánk fókuszában.

Gyakran példálóztam egy 130 kg-os német ellenféllel, aki minden haragját rázúdítja majd a döntőben. Természetesen mindig volt megoldási javaslat is mellérendelve, amit közösen gondoltunk és beszéltünk végig. Ahogy közeledtünk a versenyhez, egyre többet beszélgettünk. Mindig a pozitív megerősítésen volt a hangsúly. Hit a gyorsaságban, az állóképességben, a relatív erőben, az elvégzett munkában.

És végül, de nem utolsó sorban hit önmagában.

Valahogy mindig arra jutottunk, hogy ilyen mennyiségű és minőségű munkát biztos nem végzett a döntőbéli ellenfél. Tehát nem jár neki az aranyérem.

Ezerszer vizualizáltuk a mérkőzést, fejben felkészültünk szinte minden váratlan eseményre, melynek a megoldásait közösen dolgoztuk ki.És eljött a verseny, a régen várt nap.

A versenyzőm teljesen természetes módon verekedte be magát a döntőbe. Nem állítom, hogy könnyű volt, de sikerült. Evidensnek fogta fel a győzelmeit, majd jött a döntő.

Egy 130 kg-os, nála jóval magasabb szőke német versenyző…

Aki minden haragját és erejét rázúdította a magyar fiúra. Bizony nagyon fájhatott. A sok bekapott ütéstől, rúgástól meggyengült, elfáradt a magyar versenyző. Alig több mint egy perc volt hátra, mikor a bíró megállította a mérkőzést. Úgy tűnt, mintha a versenyző-ügyfelem feladta volna.

Térdén támaszkodva nézte az orrán lecsöppenő izzadtságcseppeket, és szinte várta a mérkőzés végét.

Ekkor azonban “csoda”történt. Eszébe jutott az a rengeteg munka, amit a felkészülésbe beletett. A sok lemondás, szenvedés, a szisztematikus rendben rázúdított fájdalom.
Eszébe jutott, hogy az ezerszer elképzelt döntőbeli ellenfele biztos, hogy nem dolgozott ennyit a sikerért. Tehát NEM jár neki az aranyérem.Továbbgondolva mindezt: mit keres ez itt?A magyar versenyzőből előjöttek a tartalékai, éhes oroszlánként vetette bele magát a küzdelembe az utolsó percre. És láss csodát, olyan verést mért német ellenfelére, amit az nem felejt el egykönnyen.

A magyar fiú nyerte a mérkőzést.

Ettől a naptól fogva választott sportága világbajnoka! Segített a mentális edzés, a sport coach!

---

Mi az az alapvetés, aminek mentén érdemes sportolókkal foglalkozni?

• Tisztelet az elért eredményeknek, az emberfeletti erőfeszítéseknek, az elvégzett munkának.
• Tisztelet a küzdeni tudásnak, a sok lemondásnak, a sokszor aszkéta életvezetésnek.
• És a szeretet. Szeretetet nem lehet könyvből tanulni. Véleményem szerint a sportolók szerethetők, sokszor esendők.

Jó ha ismerjük az öltöző szagát, a versenyző nyelvét, gondolkodásmódját, félelmeit.
Aki erre az amúgy nagyon szép munkára adja a fejét, javaslom töltsön el több időt sportolókkal, nézzen meg minél több edzést, versenyt, mérkőzést.

Ha ezt megteszi, úgy a tisztelet, a szeretet belülről fakad, ami jótékonyan hat a közös munkára.

Vajon, hogy néz ez ki átültetve az üzleti életbe?

Jelentős tényező a vízió. Jelentősége szinte felbecsülhetetlen! Fontos, hogy mihamarabb legyen a sportolóknak víziója, helyezze el magát benne és ehhez kapjon megfelelő külső segítéget.

Az önbizalom, az önértékelés, illetve az önbecsülés is fontos szerephez juthat a fejlesztő folyamat során. Az énkép reális fejlesztésének lehetőségeként bontakozik itt. Fontos megemlíteni, hogy a verseny, illetve téthelyzetben történő fejlesztés nem mindig hoz minőséget, illetve minőségi változást.

A motiváció. Rendkívül fontos elem. Ha egy élversenyző motivált, szinte érezhető, hogy akár a falon is áthatol. Ennek az elemnek is célja a teljesítmény-növekedés, teljesítő képesség magasabb szintre emelése.

A motivációt a fürdéshez, illetve a fogmosáshoz hasonlítanám. Nem elég a hét elején megfürdeni egyszer, mint ahogyan fogaink ápolásának sem ez a legjobb módja. Minden nap kell, naponta többször is, hogy a láng életben maradjon. Persze ehhez ismerni kell a versenyző motívum pontjait, mi az a legfőbb motívumpont, ahol ha hiányállapotot generálunk, akkor a motivációs és a vele együtt járó magas szintű cselekvés, illetve teljesítmény belülről fakad. Fontos lehet a cél, a döntés, hogy megfelelő célt állítsunk:

NEM REÁLIS, DE SZÁMOMRA HIHETŐ!

Gondoljunk csak bele, ha nem lehettek volna a hihetetlen célok, még ma is gyertyával világítanánk. Hogy csak egy példát említsek.

A célt úgy képzelem el, mint végcéltól vezérelt részcélok. Olyan, mint egy edzésterv.Az élsportoló egyik fő jellemzője a totális felelősségvállalás. Ott, akkor egyedül van. a másodperc törtrésze alatt kell döntést, döntéseket hoznia a siker érdekében. Fontos, hogy a versenyző képes legyen dönteni, és döntéséért vállalja felelősséget!

A coaching eszköztára nagyon gazdag. Hitem szerint nincs istant megoldás. Személyre szabottan kell alkalmazni a különböző eszközöket, módszereket. Fontos, hogy a szerszámos ládánkból a megfelelőt, az éppen odaillőt válasszuk. Szoktam élni a következő kifejezéssel: Ami, majdnem az, az nem az!

Nagy jelentőséggel bírnak a megoldásközpontú beszélgetések, a segítő, meghallgató, bátorító mondatok. Az előjelek, az erőforrások, a kihasználatlanpotenciálok, a pontos cél, illetve a szóba jövő megoldások együttesen teljesítőképes tudás növekedéséhez vezetnek. Nem elhanyagolható tényező a közösség, amiben a versenyző nap, mint nap készül.
A közösség lehet: segítő, támogató vagy verseny közösség.

A közösséget, a csapatot szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni, hisz egymással kölcsönhatásban vannak. Mivel mindenki külön-külön egy-egy individuum, hiba lenne elfelejteni, hogy elsősorban közvetlen környezete határozza meg, illetve befolyásolja a működését. Egy jó sport-coach kérdésekből épít kapaszkodót a versenyzőknek. Az elismerő támogatás sokszor jelent érzelmi tapaszt a „sebekre”.

Építkezni mindig a legerősebb tulajdonságra lehet.

A teljesítmény növekedést befolyásolják:

• akarati tényezők
• alkalmazkodó képesség
• megküzdő képesség

Mind-mind olyan területek, amelyek coachinggal fejleszthetők.

Sokan várják el, hogy a gondok, a problémák varázsütésre megoldódnak egy ülés után. Ez így nem igaz. Folyamat csak folyamattal „gyógyítható”.

Rendkívül nagy szerepe van a keretek tisztázásának. Annak, hogy a szabályok tiszták, követhetőek és mindig azonosak legyenek. Például, ha nem tudjuk tartani az ülés előre megbeszélt hosszát, akkor mitől várjuk el az aktuális kliensünktől, hogy megbízzon bennünk. A keretek tisztázása mindjárt az elején kiemelt jelentőséggel bír. Mindkét fél számára biztonságot ad. További lényeges elem az őszintekíváncsiság. Valóban érdekel, valóba érdekel az elakadás, a probléma. ÉS fontos tudás a hozzáértő hallgatás. Ha időt hagyunk a megfogalmazásra, az elfojtott gondolatok kimondására.

Végezetül néhány gondolat.

A mai élsportolók megbecsülése mind anyagi, mind erkölcsi téren jóval nagyobb, mint a korábbi években. Ez elsősorban az olimpiai sportágak bajnokaira igaz, illetve látványsportokra.

Sajnos mi magyarok, kevés kivétellel csak a bajnokot tartjuk számon. Pedig az olimpiai bronzérmesek, ötödik helyezettek is ugyanannyi munkát tettek bele a felkészülésbe. Vajon hányan tudják megmondani, hogy 2004-ben, 2008-ban hány olimpiai bronzérmet szerzett a magyar csapat? Esetleg név szerint az ezüstérmesek…

Ma már kijutni egy olimpiára is óriási bravúr. Rendkívül sok munka és lemondás van mögötte. Ami minimálisan megilleti a sportolót, a tisztelet, a megbecsülés és a szeretet. Szeretet önmagáért, nem az elért eredményeiért.

Ma már az élsportolók jelentős százaléka diplomás. Miközben világszínvonalon teljesít, készül a civil életre.

Sztereotip gondolatokkal illetni, verbális, vagy akár nonverbális szinten nem szabad. Gondoljunk bele a különbségbe. Ha egy értékesítő a vállalatnál hazai szinten a top 5-be tartozik, túl azon, hogy kiemelkedő jövedelme van, időről időre elismerik, jutalmazzák. Jogosan. Ha egy sportoló jön haza egy aktuálisvilágversenyről ötödikként, az szinte szemlesütve lép ki a repülőtéren a terminálról. Ritka kivételektől eltekintve ez így van.
Az élsportolók sokszor az egészségüket is odaadják a sikerért. Hányan, de hányan vállalják sérülten a harcot…

Az élsport nem múlik el nyomtalanul. Szóval szeressük, tiszteljük, támogassuk őket. Nem kényszerből. Azért mert megérdemlik.